Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék rövid története

Nyomtatás
Megjelent: 2012. április 16. hétfő

A Miskolci Egyetem mai Ásvány- és Kőzettani Tanszéke a Selmeci Bányászati Akadémia elsőként, 1763-ban alapított Ásványtan-Kémia-Kohászat (akkori nevén: Mineralogie-Chemie-Metallurgie) Tanszékének egyik utóda. Az ásványtani és földtani tudományok felsőfokú oktatása Magyarországon (és egyúttal a világon is) ennek a tanszéknek a keretén belül indult meg. Az egykori Ásványtan-Kémia-Kohászat Tanszék tanárai között olyan neves tudósokat találunk, mint Nicolaus Joseph Jacquin (1763–69 között) és Giovanni Antonio Scopoli (1769–79 között). Scopoli itteni tevékenységének egyik jelentős munkája a “Crystallographia Hungarica” című műve. Az utána következő periódus neves professzorai, mint Anton Ruprecht (1779–92) és Alois Wehrle (1820-35) elsősorban az ásványelemzések terén vívtak ki komoly nemzetközi tekintélyt. Wehrle professzor tiszteletére neveztek el egy ultrabázisos kőzetet wehrlitnek.
Az 1841-es átszervezés során jött létre az Ásványtan-Geológia-Paleontológia, valamint a Kémiai-Kohászati Tanszék. 1843-tól Pettkó János professzor lett az Ásványtan-Geológia-Paleontológia Tanszék vezetője. Pettkó tanárként és kutatóként is kiváló volt, hallgatói közül számos, a 19. században jelentős karriert befutó szakember került ki. Pettkó professzort Winkler Benő (1871-99), majd Böckh Hugó követte (1899-1914) a tanszék vezetésében. Böckh tudományos munkássága kezdetben az ásvány-kőzettani, földtani és őslénytani területekre egyaránt kiterjedt, később azonban egyre inkább a szénhidrogén-kutatás felé irányult. 1914-es távozása után szakterületén világhírnévre tett szert, nevéhez fűződik az iraki és iráni olajmezők feltárása. Selmeci tanársága alatt írta meg kétkötetes Geológia című könyvét, mely a maga korában az egyik legkorszerűbb összefoglalás volt. Ezután Vitális István volt a tanszék élén (1914-23). Közben az akadémia – az I. világháború utáni trianoni döntést követően – Selmecbányáról Sopronba költözött át. Vitális nevéhez fűződik a két világháború között Magyarországon felkutatott, mintegy egymilliárd tonnára tehető szénkészlet 20%-nak felkutatása. Sopronban az átszervezés során létrejött Ásvány- és Földtani Tanszéket Vendel Miklós vezette 1923-1941 között. Vendel írta az első magyar kőzettani metodikai könyvet: Kőzet-, szén- és ércmeghatározó módszerek címmel. 1941-ben az Ásvány- és Földtani Tanszék irányítását Szádeczky-Kardoss Elemérre bízták (1941-1950). Szádeczky-Kardoss professzor itt kezdte el a később nemzetközi hírnévre szert tevő szénkőzettani és geokémiai kutatásait.
1950-től megindult az egyetem Sopronból Miskolcra költöztetése. Egy hosszú periódusban, 1950-től 1983-ig Pojják Tibor vezette a tanszéket. Irányítása alatt a jelentősen megemelkedett hallgatói létszámnak megfelelően 16 különböző egyetemi jegyzetet írt ásvány- és kőzettani tárgykörökben. Megemlíthető ebből a korszakból Wallacher László, akinek nevéhez egy magmás és metamorf kőzeteket részletesen bemutató kétkötetes jegyzet fűződik, mely a legrészletesebb magyar nyelvű összefoglalása ma is ennek a témának. Egy rövid periódusra, 1966-68 között Földvári Aladárt, kora neves szakemberét bízták meg a tanszék vezetésével. Az utóbbi évtizedekben 1983-87 között Somfai Attila, 1987-2001 között Egerer Frigyes, 2001-2004 között Gyulai Ákos, 2004-től pedig Szakáll Sándor lett a tanszék vezetője.
A tanszék a kor kihívásainak megfelelően mind az oktatott tárgyakat, mind a kutatási hátteret nyújtó laboratóriumokat tekintve jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedben. A tárgyak és a kutatási témák között megjelent a környezeti ásványtan és az ipari ásványtan. A klasszikus optikai és üledékföldtani laboratóriumok mellett létrehoztunk egy elektronmikroszondás laboratóriumot, illetve új műszerekkel gazdagodott a termikus és röntgendiffrakciós laboratórium. Ez a műszeres háttér lehetővé teszi számunkra, hogy a klasszikus ásvány-kőzettani területek mellett, az utóbbi évtizedek nemzetközi szempontból kiemelt érdeklődésre számot tartó témáival is behatóan foglalkozhassunk. Így mód nyílt a környezettudománnyal, anyagtudománnyal vagy akár régészettel határos tudományterületek anyagvizsgálatának művelésére. A tanszék laboratóriumai elsősorban az egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatási és kutatási feladatait elégítik ki, de természetesen nyitottak vagyunk minden kutatási együttműködésre, a szűkebb és tágabb régióban egyaránt.

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews